Kinga 1224 marcius 4.-en szuletett. IV. Bela kiraly es Laszkarisz Maria gorog csaszarlany hat leanygyermeke kozt o volt a legidosebb. Kicsi koratol kezdve melyen vallasos eletet elt, ebben jelentos resze volt szuleinek es a kiralyi udvarban gyakran meghallgatott ferences es domonkos rendi szerzeteseknek.


Szulei allamerdekre hivatkozva eljegyeztek Boleszlav krakkoi herceggel. O szuzessegi fogadalmara hivatkozva csak engedelmessegbol mondott igent 1239-ben. A keletrol fenyegeto tatar veszedelem ellen erositeni kellet a lengyelekkel a kapcsolatot. Ezt mondta a szepsegetol elbajolt ferjenek:

"A vilag szemeben legy ferjem, idehaza pedig testverem. Engedd, hogy benned szuzessegem vedelmezojet lassam, ne pedig a hazastarsam feljem."

Boleszlav megertette magatartasanak termeszetfolotti rugoit es maga is orok tisztasagot fogatott a krakkoi szekesegyhazban.



Kinga rengeteget segitett a szegenyeknek, betegeknek, számos cselekedetét feljegyezték a krónikák. Igy o volt, aki IV. Ince pápánál kijárta a meggyilkolt Szaniszló krakkói püspök szentté avatását, s az is Kinga érdeme, hogy a templomokban énekelhetnek, imádkozhatnak az addig némaságra kárhoztatottak.
Az Árpád-házi hercegno személyét és tetteit már életében legendák övezték. (Azt például, hogy a máramarosi sóaknába dobott gyurujét Krakkó közelében találta meg, a wieliczkai sóbányában szobor formájában örökítették meg tiszteloi.)

1241-ben a lengyelek is csatat vesztettek es a kiralyi par menekulni kenyszerult a tatarok elol. A tatarjarast koveto evekben ferjevel az orszag ujjaepitesen dolgozott. Hazalatogatott Magyarorszagra, ahol apjatol egy sobanyat kapott, igy munkaalkalmat letesitett az elszegenyedett nepnek.


Ferje 1279-ben halt meg. Kinga minden vagyonat a szegenyeknek adomanyozta, o maga pedig a magyarul Ószandecként ismert település kolostoraba vonult.

Kinga 1291 julius 24-en hunyt el. 1690-ben VIII. Sandor papa avatta boldogga, 1999-ben pedig II. Janos Pal lengyel papa avatta szentte.
A katolikus egyházfo szentelte fel azt a székely kaput is, amelyet a kolostor falánál állítottak fel, rajta Szent Kinga ábrázolásával. (Háromszéki muvészek faragtak ki: a Both fivérek és Haszman Pál).


The salt mine at Wieliczka, near Kraków in southern Poland, is a World Heritage Site, located 101 meters below the surface, it is over 50 meters long, 15 meters wide, 12 meters high.
As a testament to its historical and artistic importance, the mine has been placed on UNESCO's World Heritage List of sites designated as having ``outstanding universal value to mankind.'' It receives up to a million visitors yearly.

This mine has been worked continuously since Medieval times. Miners have carved elaborate underground rooms and sculptures within the Miocene salt. The great cathedral, is a large chamber carved entirely within salt, including floor, walls, ceiling, and decorations. Chandeliers are made with salt crystals. The mine has operated continuously since its construction in the Middle Ages. Today it reaches a depth of more than one thousand feet on nine levels with close to one hundred ninety miles of
corridors, galleries, chambers and underground lakes.

The mine currently has three distinct functions: as an active, working mine, as the world's first subterranean therapeutic sanitarium used in the treatment of bronchial and allergic asthma, and as an important tourist attraction for visitors to Krakow. People who tour the mine visit only the first three levels, along a winding route of nearly two miles.

As they follow the subterranean paths, they wander past artistic salt carvings and the 17th century solid salt St. Anthony chapel, the oldest original creation in the mine.

In 1918, the chapel was wired for electricity and the crystal chandeliers were adapted for electric current. Mass is celebrated three times a year, on Blessed Kinga Day - July 24, Miners Day - December 4, and Christmas Day. The chapel is also used as a concert hall.